Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


IKT-használat a török iskolákban

2011.12.28

A TEMPUS Közalapítványtól elnyert ösztöndíjjal az elmúlt tanévben öt napot tölthettem Törökországban, hogy az IKT oktatási alkalmazását tanulmányozhassam. A meghívás szervezője Isztambul városának EYÜP elnevezésű kerülete volt. Ebben a kb. 350 ezer lakosú, hatalmas városrészben 60 iskola található (ebből 46 általános iskola), a tanulói összlétszám 64 ezer fő. Mindezt azért részletezem, mert az iskolai IKT-használatot erősen befolyásolja az, hogy az állami fenntartású iskolákban minden évfolyamon 45-50 diák jár egy osztályba.

kep1.jpgA vendéglátók a programhoz a 3 T címet választották: Theory, Teaching, Technology (azaz elmélet, tanítás, technológia), vagyis azt kívánták „jó példákkal” bemutatni, hogy az elméleti ismeretekből kiindulva az iskolai oktatás során hogyan jutnak el az IKT eredményes alkalmazásához. Az iskola- és intézménylátogatások ennek jegyében zajlottak.
Az ötnapos út alatt négy intézményt és nyolc iskolát látogattunk meg, ahol módunk volt az IKT eszközök tanórai használatát tanulmányozni.
Az iskolák feltételei rendkívül különbözőek. Számítógépterem és Internet-kapcsolat – állami támogatásnak köszönhetően – minden török iskolában van, ám a használat foka, milyensége rendkívül eltérő. A Nisanci Sehit Er Eyup Beyazit Általános Iskolában például minden terem interaktív táblával felszerelt, a tanárok többsége fiatal férfi, akik jól tudják kezelni a technikai eszközöket. A 45-48 fős osztályokban frontálisan, jórészt kivetítőként használják a táblát, amin saját fejlesztésű anyagaikat vagy a táblaforgalmazótól kapott, olykor angol nyelvű digitális anyagokat, animációkat jelenítik meg. A diákok időnként – jelentkezés alapján – kijutnak a táblához, amikor azon valamit jelölni vagy beírni kell.

kep2.jpg
A Merkez Általános Iskolában 3 éve minden teremben van interaktív tábla és minden pedagógus használja: a „Vitamin” nevű, eléggé monopol helyzetben levő tananyag-forgalmazó cégtől szerzik be a digitális anyagokat.
Bár a hatalmas gyereklétszám nem kedvez sem a kooperatív módszerek alkalmazásának, sem a diákok digitális írástudása fejlesztésének, mégis van előnye: így a szülők létszáma is nagy, akik rendszeresen támogatják anyagilag az iskolát. Az ún. Parental Board (Szülői Tanács vagy Iskolaszék) kiemelkedő szerepet tölt be minden iskola életében. Az állami támogatás kevés, így a szülők adják össze a pénzt önkéntesen – ki-ki anyagi helyzetének megfelelően – a tanárok által eldöntött, beszerzendő dolgokra, kiadásokra: legyen szó a falak kifestéséről, új függönyről vagy éppen interaktív tábláról – ahogy az egyik iskola minden egyes IKT-beszerzése szülői szponzorálásnak köszönhető.
 
A magániskolákban persze merőben más a helyzet. Zöldövezetben, szögesdrótos kerítéssel, biztonsági rendszerrel védett campuson modern, jól felszerelt iskolaépület, sportpályák, tornacsarnok, kultúrépület színházteremmel, külön iskolabuszos közlekedéssel várja azoknak a gyermekeit, akik képesek napi 23 dollárt fizetni tandíjként. A borsos tandíj ellenében az állami iskolákhoz képest minden „szolgáltatást” megkapnak a diákok: 12 évfolyamon át angol-török kéttannyelvű képzést maximum 25 fős osztályokban, kb. 30 fajta különórát (az összes hangszeres zenétől kezdve mindenféle sportágon át a művészeti szakkörökig), az elegáns étteremhez hasonlító menzán egyenruhás, fehér kesztyűs pincérek felszolgálását, – no és az IKT-t mesterfokon.
Törökországban az Oktatási Minisztérium kötelező alaptanterve heti 1-2 tanórát javasol az informatikai ismeretek megszerzésére, de az informatika tanóra nem kötelező. A meglátogatott Hisar magániskolában (http://www.proiecte49.ro/the_team_tr.htmle) ezt mégis fontosnak tartják, és 2. osztálytól rendszeresen heti két informatika órát tartanak. Emellett az összes tanár az összes tantárgyban lépten-nyomon alkalmazza az IKT-t. Ehhez minden tanterem kellően felszerelt, ugyanúgy, mint a tanórák megtartására alkalmas három könyvtár, de még a büfé előterében is szabadon használható gépek állnak a diákok rendelkezésére. Az egész iskola gyors internettel, wifivel lefedett.
kep3.jpg
Ott jártunkkor a 4. osztályosok informatika órán éppen a hálózatról tanultak. Már alsó tagozaton intenzíven használják a Moodle keretrendszert: ezen találják a tananyagot, a teszteket, feladatokat, amelyeket otthon is elérnek. A felsősöknek természetes alkalmazás az Messenger, a web2, e-könyvek – akár a szaktárgyi órákon is. Az informatika iránt mélyebben érdeklődők fakultatív órákat is felvehetnek, ahol programozással, grafikai tervezéssel, webfejlesztéssel foglalkozhatnak. Színes iskolaújságukban a diákoknak feltették a kérdést: Le tudnál-e mondani a technikai eszközökről? A válaszokból (a 2. osztályostól a 12. évfolyamosig) az derül ki, hogy mindennapi, megszokott a technológia használata, amivel játszanak, tanulnak, zenét hallgatnak, kommunikálnak – beleértve a 2-3 éve vásárolt iPod-okat is.
A pedagógusok reggeltől estig az iskolában vannak (délután is van tanítás minden iskolában), továbbképzésre nem járnak, azt „házon belül” oldják meg. Az IKT-újdonságok és módszerek megismertetése például a függetlenített IKT-szakember (rendszergazda vagy oktatástechnikus) feladata. Az informatika tanárok szobájában a falon kifüggesztve látható a tanterv, eltérő színnel jelzett témakörökre és évfolyamokra bontva.
Persze az alaptanterv által csupán ajánlott informatika órákat máshogy is lehet értelmezni. Szinte hidegzuhanyként ért bennünket az IKT-használatban élenjáró magániskolát követő látogatás: az Oguz Canpolat Középiskolában 1400 diákra egyetlen, 22 munkaállomásos, látszólag nem használt informatika kabinet jutott, informatika tanár nélkül. Nem tartják fontosnak az informatika oktatását, hiszen „azt úgyis mindenki használja, már az óvodától kezdve. „Bárki” használhatja kabinetjüket, ha szükségesnek látja….” Megdöbbentő volt a 21. században ez a különbség és az aznapi iskolák közti két véglet összehasonlítása. Ám ez az iskola másban kiváló: elnyerte a „fehér iskola” kitüntetést, ami a kerület legtisztább iskoláját illeti!
A Haydar Akcelik Szakközépiskola lányok számára nyújt képzést: divattervezést, varrást, lakberendezést és óvóképzést. Csupán a lakberendezők használnak számítógépet, a bútorboltokból nálunk is ismert tervezőszoftverrel és szabad kézzel is dolgoznak. Az óvodapedagógusok képzésében nem tartják fontosnak az IKT használatát, az informatika oktatását, hiszen „az óvodákban úgysincs számítógép”. A hivatalos álláspont persze mindennek ellentmond: a került polgármestere látogatásunkkor kimondottan hangsúlyozta a 21. századi technika fontosságát és az oktatás prioritását – „Befektetés az oktatásba – befektetés a jövőbe!” szlogenjével. Az sem volt világos, hogy a kerület oktatási hivatalában futólag bemutatott, minden iskola számára kötelező, minisztérium által bevezetett, jelszó alapján bárhol, szülő számára is hozzáférhető, lekérdezhető elektronikus naplók (e-okul) naprakész állapotát (hiányzások, osztályzatok) hogyan tudják megoldani az „arra kijelölt személyek”, átlagosan 1500 fős iskolák esetén, amikor a termekben, a tanároknál – a magániskolákat kivéve – nincsenek laptopok. Mindenesetre még papíron is adminisztrálnak.
Látható, hogy a napi összegzések és viták alkalmával volt miről beszélgetnünk: hiszen a résztvevők által képviselt európai országok között is vannak különbségek az IKT tekintetében. Függetlenül attól, hogy az adott országban van-e kötelező informatika tantárgy vagy sem, mindenütt kiemelt szerepet kap a diákok digitális kompetenciájának fejlesztése, felkészítésük a 21. század információs társadalmára. A balti államok az élenjárók: Lettországban például a bankolás már 97%-ban interneten történik, az észtek büszkén mutatták elektronikus személyi igazolványukat, amellyel utazni és szavazni is lehet. Az iskolai wifi, e-naplók egyre terjednek és az interaktív táblák alkalmazása is eltér a hagyományos táblákétól, hiszen a kivetítésen túl módszertani változásokat is kell(ene), hogy hozzon. A látogatás során tehát tanultunk: egymástól is és a török példákból is. Nagy kihívást jelent, hogy hogyan lehet(ne) megoldani a diákok digitális kompetenciáinak fejlesztését hatalmas osztálylétszámmal és egyetlen interaktív táblával. Hogyan segíthetnének ebben az informatikáért felelős tanárok? Informatika Tanárok Egyesületéről – az általam bemutatott hazai példán kívül – csak a ciprusi kollega számolt be, ám megfogalmazódott egy együttműködési igény az EU-országok informatikát oktató, illetve alkalmazó pedagógusainak összefogására, közös tevékenységére, amelyet az ISZE (Informatika-Számítástechnika Tanárok Egyesülete) szívesen koordinálna.

kep6.jpg

 
Kőrösné dr. Mikis Márta
ISZE-elnök

 

 

A mappában található képek előnézete IKT-használat a török iskolákban