Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Olvad a Jéghegyünk! - Könyvajánló változásmenedzsmenthez

2011.11.17

Olvastam egy nagyon jó könyvet, aztán írtam egy rövid kedvcsinálót hozzá. Nem, nem könyvelemzést, attól nagyon messze áll. Inkább csak egy nagyon jó és szerintem hasznos könyvhöz írtam egy leírást, s most itt is megosztom a Modern Iskola című újságban megjelent cikket, mert a párhuzamok az interaktív táblák elterjedésével kapcsolatban szerintem értő fülekre találnak itt köztetek, akik olvassátok ezt a módszertani oldalt. Alapvetően változásmenedzsment a témája, de mivel tanmese formában írták le, könnyen érthetően tárgyalja ezt az egyáltalán nem könnyű területet. A cikk Bedő Andrea a Modern Iskola újságban megjelent cikkének változatlan másodközlése. 

Olvad a jéghegyünk! 
Minden intézményvezetőnek, pedagógusnak kötelező olvasmányként írnám elő az „Olvad a jéghegyünk!” című könyvet. A könyv alcíme: Változás és siker minden körülmények között.

Forrás: http://www.inc.com/uploaded_files/image/john_kotter_pop_

A könyv szerzője John Kotter, aki az amerikai Harvard Business School professzora, tématerülete pedig a vezetés, a változás, és a változásmenedzsment. A szerzőnek ennél a könyvénél volt egy társszerzője is, Holger Rathgeber, aki menedzserként dolgozik egyik vezető gyógyászati technológiai vállalatnál. 

Forrás: http://www.droemer-knaur.de/fm/53/thumbnails/Rathgeber_H

A két vezetésben jártas ember közös munkája révén most egy olyan mesét olvashatunk, mely bár pingvinekről szól, de nagyon jól leképezhető a történet az oktatási mindennapokra. 
Az oktatási intézményekben dolgozó pedagógusoknak, s az őket segítő gazdasági dolgozóknak is vannak mindennapos problémáik, érzékelhetően csökken a tekintélytisztelet, a nem saját dolgok iránti közönyösség, az értékek óvása, a felelősségtudat, s a korosztályos különbségekből adódó más értékrend már megjelenik szülői viszonylatban is.  
A történetben szereplő pingvinek nagyon hasonlítanak olyan emberekre, kollégákra, akiket ismerünk, vagy időnként épp saját magunkra. Az alapproblémát az okozza, hogy történik valami megváltoztathatatlan a jövőben, amit előre látnak néhányan, s kihatással van mindannyiuk életére. A változás bekövetkezik, nincs érdemi hatásuk rá. Mint ahogy a pedagógusoknak sincs hatása a társadalmi, technikai változásokra, azok egyszerűen bekövetkeznek. 
Nagyon jó példa erre a mobiltelefonok elterjedése. Kezdetben a katonai, illetve vállalkozói réteg használta, aztán a felnőttek, aztán hirtelen azt vettük észre, hogy a mobiltelefonok megjelentek az oktatási intézményekben a diákoknál is. Tették mindezt a pedagógusok véleményének a megkérdezése nélkül, hiszen észrevétlenül vált a mindennapi élet részévé ez a hasznos eszköz. A szokások folyamatosan alakultak, kezdetben sok pedagógiai problémát okoztak, a státuszszimbólum szerepüktől kezdve az órai használatig, illetve a diákcsínyek videóra vételéig. Hiszen az eszközök fejlődnek, már nemcsak telefonálni lehet velük, hanem fényképezni is, vagy diktafonként használni, vagy akár videofelvételt is lehet készíteni velük, de már az interneten jelen lévő alkalmazások is elérhetők általa, szóval az eszköz és fejlődése hozta magával az „áldásos és áldatlan” hatását egyaránt. 
Sok intézményben tiltakoznak a telefonok iskolán belüli használata ellen, sőt vannak olyan országok, ahol szigorú szabályokkal próbálják meg a használatukat visszaszorítani, több, kevesebb sikerrel. Ugyanakkor ezek az eszközök az oktatási folyamat során jól használható eszközök. Azok a pedagógusok, akik szívesen használnak technikát, szívesen is alkalmazzák azt, hiszen ezen eszközök segítségével a diákok új ismereteket szerezhetnek, játszva, egymástól tanulva. Illetve mindig akad az osztályban egy diák, akinek a telefonja képes videó rögzítésére is, s így akár osztályfilmet, vagy kísérletet, esetleg modellezést is tudnak rögzíteni, amit később az interaktív táblán együtt elemezhetnek. A technikát, vagy a már jól ismert betűszóval leírt IKT eszközöket (Információs és Kommunikációs Technológia) használó pedagógusok egyre többen vannak, az órára való felkészülésben terjedt el elsősorban, de az interaktív táblák elterjedésével pedig egyre többen és többen lesznek, akik a tanórai használat során is használnak ilyen eszközöket, megmutatnak weboldalakat, azaz kicsit közelebb hozzák az élethez a tantervben szereplő tananyagot. 
S ez a nagyon fontos, hogy a diákok olyan megközelítésből lássák a tananyagot, hogy megértsék, hogy ez nekik fontos. Fontos, hogy tudjanak tanulni, ismereteket szerezni, fontos, hogy tudjanak számolni, hogy értsék, hogy egy hivatalos levélben lévő szöveg pontosan mit jelent, tudja értelmezni azt, s átlássa, hogy az ő döntése az ő és a későbbi generációk életére milyen hatással van. S az is fontos, hogy megértsék, a világ változik körülöttük, s a „jó pap is holtig tanul” az nem csak egy üres régi szólás, hanem a jelen generációja számára az elkerülhetetlen élethosszig tartó tanulást jelenti. S a felgyorsult társadalomban jelen kell lennie a művészetnek és a sportnak is, fontos, hogy kiegyensúlyozottak legyünk, s ez nem a szocialista, a kapitalista, és a mit tudjuk még milyen embereszmény miatt szükséges, hanem egyszerűen azért, mert a lelki egészség megőrzése, a stresszoldás képessége egyre fontosabb szerepet kap a betegségek elkerülése, egészségünk védelme érdekében. 
Visszatérve a könyvre, a megváltozó körülmények, azok felismerése, illetve elfogadása annak, hogy tényleg a körülmények változtak meg, s ez ellen nincs mit tenni, ezt el kell fogadni, már ez maga nagyon nehéz, akár egy oktatási intézményben is, hát még milyen nehéz az eseményeket IDŐBEN észrevenni, s érdemben cselekedni egy mikro szintű csoportban, vagy akár egy intézményben. S ez elsősorban a vezető dolga, de a csoport mindig csoport marad, egy demokratikus szellemben vezetett intézmény esetében a hangadók, a csoport véleményét formálók szerepe mindig is fontos marad, gondoljunk csak akár egy iskolai osztályra. De a vezető fontossága, az irányító felelőssége megkérdőjeleztethetetlen. 
A könyvben történtek és az interaktív táblák elterjedése, illetve a használatuknak az elterjedése között nagyon komoly párhuzamot látok. Azok a testületek, ahol felismerték, hogy ennek a generációnak az oktatásához már nem elég MINDEN kollégának egy krétával kiállni és frontálisan tanítani a tananyagot, hanem változtatni kell a módszereken, illetve a használt módszerek rugalmas váltogatásával változatosnak lenni (állandó csoportmunka mellett az időnkénti frontális munka is változatosságot jelent!), próbálják ezt a modern IKT eszközt bevonni a tanításba. A szerencsés intézmények pályázaton nyertek interaktív táblákat, de sok helyen önerőből is megpróbálja az iskola megoldani, hogy legyen az intézményben ilyen eszköz. Azonban az, hogy egy igazgató elmondhatja a beiratkozás előtt lévő gyerekek szüleinek, hogy van interaktív táblánk, vagy, hogy mennyi is van belőle, az még kevés. Ezt az eszközt használni is kellene, hogy ne csak a falon lógjon. 
Az intézményvezetők természetesen szeretnék, hogy használják a tanárok az interaktív táblát, de nem biztos, hogy jó irányból közelítik meg azokat a válaszokat, melyeket a kollégák feltesznek nekik a tábla használatával kapcsolatban. A táblát ugyanis nem azért kell használni, mert motiváló hatása van, mert a gyerekek szeretik a számítástechnikai kütyüket, hanem azért, mert az eszköz használatának a lehetősége segítheti a „megtanulást”. Persze ettől még van motiváló ereje a táblának, illetve a pedagógusnak, aki valamilyen alkalmazást céltudatosan rávetít a táblára. 
De a probléma ott van, hogy a gyerekek egyre kevesebbet tanulnak. Otthon. Ez a probléma. Az értő tanulásról beszélünk, nem a könyv, vagy a számítógép felett eltöltött időről, amire azt mondják a diákok, hogy mennyit tanultak. A megértésről, a tudásról beszélünk, pontosabban a tudás alkalmazásáról.
A tantestületekben, ha felmerül ez a probléma egy értekezleten, biztos lesz valaki, aki azt mondja, de nekem/nálam tanulnak. Azaz nem érti meg a problémát. Részlet a könyvből: „szükségem van rád a felkészülésben, hogy segíthessek másoknak megérezni és átérezni a problémát… és készülj fel arra is, hogy néhány madár nem lesz hajlandó meglátni semmiféle problémát!” 
Aztán a beszédek és előadások tartásánál, ahol statisztikákkal igazolhatunk valamit  ez szerepel a könyvben „két madár imád vitatkozni azon vajon mennyire hitelesek a statisztikák. Imádnak órákon át vitatkozni” – ki ne emlékezne hosszúra nyúlt értekezletekre, ahol a probléma elemzésével órák telnek el érdemi előrelépés nélkül? 

http://fromthegills.wordpress.com/2011/01/05/our-iceberg-is-melt

S anélkül, hogy a könyv további részleteit elárulnám, illetve megoldást adnék a pingvinek valódi problémáira, bemutatnék egy szerintem jó gyakorlatot, amit nemrégen személyesen tapasztaltam meg. Mosonmagyaróvár iskolái nyertek a TIOP pályázatán, s a 10 órás képzések egy részét a különböző intézményekben én tartottam. Nagyjából egy kolléganőmmel leköltöztünk a városba és jártuk sorra az iskolákat. Mindenhol örömmel fogadtak bennünket, a pedagógusok örültek minden segítségnek, amit az eszköz használatához kaptak. 
Az intézményekben a táblát különféleképpen helyezték el. Az általánosan elterjedt az a megoldás volt, hogy az interaktív tábla mellett fent maradt a régi tábla. Azonban volt egy intézmény, a Móra Ferenc Általános Iskola, ahol nem. A vezetés úgy döntött, hogy csak az interaktív táblát hagyja meg. 
Így az osztálytermekben a pedagógusok az interaktív táblát használják. Mert nincs más választásuk. :) Lehet, ez most durván hangzik, de borzasztóan eredményes. Ha valaki csak sima táblaként használja az eszközt az is táblahasználat, s egyre, és egyre bátrabb lesz a használata során (mint az autóvezetésnél a kezdő sofőr). Aztán a tanfolyamon megismerkedtem a kollégákkal, s nagyon jó közösséget találtam, a vezetés segíti a kollégákat, ugyanakkor határozott, s nem hagyja a visszarendeződést. A tanfolyam után kb. egy héttel az igazgató-helyettes hölgy felhívott, hogy a rákövetkező héten a tanultakat alkalmazták a pedagógusok a bemutató óráikon hatalmas sikerrel és szeretnék, ha a tantestület minden tagja végezne ilyen tanfolyamot. 
Az első tanfolyamon feltűnt egy informatika szakos kolléga, aki kellő türelemmel, és megfelelő mentalitással segített a kezdő kollégáknak, de nem oldotta meg helyettük a problémákat. Azóta is komoly segítség az intézményben, s a pedagógusok, mindenki a saját szintjének megfelelően halad tovább a tábla használata során. 
Hiszen az interaktív tábla használata nem csak egy új szoftver használatát jelenti, hanem olyan IKT környezetet teremt, amit minden pedagógus a saját igényeinek megfelelően használhat (internet, tankönyvkiadók alkalmazásai), alakíthat, fejleszthet, vagy „butíthat le” sima színes krétás táblává. 
Szóval így is lehet. 
Természetesen nem ez az egyedüli üdvözítő megoldás, azonban a leghatékonyabb, amit eddig láttam. Nem tudom, olvasták-e Kotter könyvét, de egy biztos, gyorsan és hatékonyan megindultak a változás felé, ahelyett, hogy tanakodnának, szerveznének, vagy rágnák tantestületi értekezleten a gumicsont jellegű témákat. 
A változásmenedzsment komoly téma, az intézmények vezetőinek jó, ha a birtokában van a hozzá kapcsolódó tudás, azonban egy tanmesével segített változásmenedzsment oktatás minden pedagógusra ráfér. 
Részlet a könyv köszöntőjéből: „A tanmesék igen hatásosak lehetnek, mert a komoly, bonyolult és ijesztő témákat világossá és megemészthetővé teszik. A tanmeséket könnyű megjegyezni, ellentétben azzal a rengeteg információval, amellyel ma bombáznak minket, holnap pedig elfelejtjük.”

Forrás: http://fromthegills.wordpress.com/2011/01/05/our-iceberg

Ha tehetik, kérem, olvassák el a könyvet. Mert bizony nekünk is - az oktatás különböző szintjén álló szereplőinek-, olvad a jéghegyünk!  S nagy kérdés, hogy sikerül-e minden tantestülettel elhitetni ezt. Minden bizonnyal érzik, hogy ugyan az interaktív táblákkal vontam párhozamot, azonban alapvetően az oktatásban szükséges változásokat a piacképes tudásért illetve a hozzájuk kapcsolóható értékekért szükséges megtenni a jövő generációk érdekében, ez a mi olvadó jéghegyünk. S ebbe jó, ha bevonjuk a szülőket is, hogy segítsenek, hiszen a pedagógusok csak pár évig foglalkoznak a diákokkal, de a szülőknek mindig megmaradnak, tehát nekik is érdekük, hogy jól nevelt és piacképes tudással rendelkező gyerekeik legyenek, s mostanában mintha a szülők jéghegye is olvadozna. Észrevették már Önök is?"
-------------------------------------------
És Ti? Észrevettétek már? 
A könyv és kiadója (katt a képre!): 

 

2011-11-17_215820.jpg