Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Pedagógus portfólió - segédletek 2.

2014.03.01

Szeptemberben írtunk utoljára a portfólióról, azóta sokminden történt, megjelentek a hivatalos számok is. A Modern Iskola című újságban megjelent egy cikk, mely az önreflexióval foglalkozik, s próbál a hivatalos anyagokhoz kapcsolódva, ugyanakkor kissé másképp megvilágítva néhány dolgot bemutatni és gyakorlati segítséget nyújtani a pedagógusoknak. A cikk utánközlése:

A Modern Iskola száma itt érhető el online lapozható formában: http://issuu.com/moderniskola/docs/modern_iskola_14.01

Bedő Andrea: Portfólió a gyakorlatban 2.

Az önreflexió

A pedagógusok minősítéséhez segítségképpen az Oktatási Hivatal megjelentette az „Útmutató a pedagógusok minősítési rendszeréhez” című kiadványt, mely a pedagógusokat vezeti végig a minősítés rendszerén, példákkal is támogatva egyúttal a portfóliójuk elkészítését is. A cikk tulajdonképp itt véget is érhetne, azonban a kérdés kicsit bonyolultabb, így kiválasztottuk az önreflexiót, mint egyik lényeges elemét a portfólió készítésnek, hogy részletesebben írjunk róla. 

Az önreflexió nem könnyű, főleg úgy nem, hogy ehhez adott esetben tudható, hogy minősítés párosul. Ugyanakkor az önreflexió fontos, hisz egyike azon képességeinknek, amelyek nemcsak a személyes célok elérésében és az aktív életvitelben hasznos, hanem a személyiségfejlődésünkben is fontos szerepet tölt be. A tudatos pedagógiai tervezésben és tanóráinkon is hatékonyabbak lehetünk, ha rendszeresen élünk az önreflexió eszközével.

Énkép és nárcizmus

Az önreflexió fogalmától nem vonatkoztatható el az énkép. Amikor másokról beszélünk, sokkal könnyebb őket kívülről megfigyelni, véleményt alkotni egy-egy tevékenységükről. Olyankor azt is látjuk, ha adott esetben az illető nem képes szembenézni a valósággal. Ugyanez a helyzet sokkal nehezebb, ha saját magunkról van szó, hiszen egyből életbe lépnek a védekező mechanizmusok. Ha valami nem úgy sikerül, mint szeretnénk, tudattalanul is elkezdjük használni a hárítás különböző fajtáit, hogy megakadályozzuk az „én”-t személyesen érintő mozzanatok felismerését, amelyek fenyegetik az önértékelésünket vagy szorongáshoz vezethetnek.

Mindehhez hozzájön a társadalomban jelenleg is zajló folyamat, hogy az internet, a közösségi portálokon való megjelenés hatására egyre többen szeretnének egyre jobb képet festeni magukról. Gondoljunk csak arra, hogy 2013 szava a „selfie” volt, az önmagunkról digitális kamerával, telefonnal készített kép. Ha megnézzük ismerőseink Facebook képeit, azok cseréjének intenzitását, vagy csak azt, hogy miket posztolnak, rájöhetünk, hogy egyre fontosabb az egó kifelé történő megmutatkozása. 

Portfólió - milyennek látjuk magunkat?

Ezt a jelenséget vizsgálja Amerikában egy kérdőív 1966 óta, a címe „American Freshman Survey”, a trendek azt mutatják, hogy társadalmunk egyre nárcisztikusabb. Az 1988-ban két kutató Robert Raskin és Howard Terry megállapították a nárcizmus hét jellemzőjét: tekintély, önelégedettség, felsőbbrendűség, exhibicionizmus, hiúság, elhivatottság, illetve a másik ember felhasználásának képessége céljaink eléréséhez. (Teszt angolul: http://psychcentral.com/quizzes/narcissistic.htm

A korábban személyiségzavarként definiált tulajdonság folyamatosan erősödik a társadalomban, és bizonyos elemeinek szűrése jól használható vezetők, élsportolók, stb. kiválasztási folyamatainál is, sőt némelyik elem megfelelő módon történő felhasználása a pedagógiai folyamatokban is hasznos. Hiszen szeretnénk elérni hogy a gyerekek megtanulják az adott évfolyam tananyagát, s célunk eléréséhez felhasználjuk diákjainkat, elérjük, hogy a mi céljaink az ő céljaik is legyenek. Sőt az exhibicionizmus sem áll távol tőlünk, hisz naponta kiállunk a gyerekek, kollégák, szülők elé. Ha ez a tulajdonságunk nem magasabb az átlagénál, akkor lehet, kevésbé érezzük komfortosan magunkat a szituációban és ez kihathat a teljesítményünkre is. 

Önreflexió a portfólióban

A háttér nem csak az előbb említett társadalmi változások miatt bonyolult, hanem azért is, mert maga a szituáció szokatlan, hiszen eddig nem kellett önreflexiót írnunk (vagy csak nagyon keveseknek). A bevezetőben említett, Oktatási Hivatal által kiadott segédanyagban, az abban jelölt terjedelemben érdemes gondolkodni. De ismét csak óva intek mindenkit attól, hogy kapkodjon. Az önreflexiót tanulni kell, főleg egy óratervhez kapcsolódóan. 

Érdemes megvizsgálni magunkat, milyen szinten állunk ezen a téren. Javaslok egy egyszerű gyakorlatot, melyet egy oktatási „pilot” programnál már kipróbáltunk. Az óra előtti tudatos tervezés (pl.blogbejegyzésben, hogy a dátum is rögzített legyen), az óra megtartása, majd a végén egy reflexió a tanórára, mi történt, mi volt jó, mi az amit fel lehet használni, s hogyan alkalmazhatja más pedagógus. Kezdetben a reflexiókba ilyen mondatok kerültek: „az óra jól sikerült”, „a gyerekek aktívak voltak”. Ugyanis a pedagógusok a tanóra lendületében nem tudnak figyelni mindenre, s amikor leírják az anyagot, akkor már nem emlékeznek a tanórán történt pedagógiailag is fontos eseményekre, elemekre. Ez egy tanulási folyamat, amit el kell kezdeni, és apró lépésekkel kell haladni, rutint kell szerezni ebben is, hogy gyakorlottá váljunk. 

Kezdjük hát el a hivatalos portfólió felülettől függetlenül. Vegyünk egy órát, tervezzük meg! Írjuk le, főleg a munkaformákat, szervezési módokat érdemes alaposan átgondolni, illetve a módszertani részt tervezni nagyon tudatosan. Az órára vigyük a füzetünket, legfeljebb egy oldal, kihagyott helyekkel, hogy bele tudjunk írni az órán. Tartsuk meg az órát, és jegyzeteljünk bele, ha valami nem úgy alakul, ahogy szeretnénk, vagy változtatni kell, vagy kiderül pl. a gyerekek háttértudása miatt, hogy más ütemben haladhatunk. Ezeket még órán jegyzeteljük le. Persze továbbra is a gyerekekkel törődjünk főleg, de csak akkor tudunk majd jegyzetelés nélkül is reflexiót írni, ha kezdetben segítjük a folyamatot. Aztán ha lehet még aznap, amíg friss az élmény írjuk meg a reflexiót. Teljesen más stílusa, struktúrája lesz, mint egy utólagosan körmölt adminisztratív jelleggel készítettnek. Ha már elégedettek vagyunk magunkkal, érdemes egy barátunknak, kollégánknak megmutatni, olvassa el ő is, a kritikus szeműeket részesítsük előnyben, mert abból lehet tanulni, attól lehet fejlődni. 

Ez nagyon egyszerűen hangzik így leírva, de mikor kipróbáljuk, akkor rájövünk, hogy nagyon bonyolult. A keretesben találjuk a 2. kompetencia kiemelését a hivatalos kiadványból, hogy majd mikor majd óralátogatásra kerül sor, nagyjából erre kell felkészültnek lennünk. Nem kell sietni, de érdemes előrelátóan felkészülni. És nem utólag kapkodni, mert hiszen nem egy kirakatba való „csodás volt minden az órán” típusú beszámolóra van szükség, hanem egy mások által is értelmezhető folyamatleírásra, melynek megtaláljuk a pontjait, ahol érdemes változtatni.

A feladat, bár kihívás jellegű, de ha az oktatási rendszer egészét tekintjük, komoly hatása lehet a megtanító folyamatokra azok tervezésére is. Ezen kívül hat még a pedagógiai tudatosságunk átgondolására, a korábbi berögzült folyamataink javítására, és ha inkább gondolkodunk, és őszinték vagyunk az önreflexió közben, akkor az Bandura-féle önmegjelölő gondolat hatását is érvényesíteni tudjuk az emberi működésünkben és a pedagógiai folyamatban egyaránt.  

Keretesben volt: 

Útmutató 31. oldaláról: 

2. kompetencia: Pedagógiai folyamatok, tevékenységek tervezése és a megvalósításukhoz kapcsolódó önreflexiók 

2.1. A célok tudatosításából indul ki. A célok meghatározásához figyelembe veszi a tantervi előírásokat, az intézmény pedagógiai programját. 

2.2. Pedagógiai munkáját éves szinten, tanulási-tanítási (tematikus) egységekre és órákra bontva is megtervezi. 

2.3. Komplex módon veszi figyelembe a pedagógiai folyamat minden lényeges elemét: a tartalmat, a tanulók előzetes tudását, motiváltságát, életkori sajátosságait, az oktatási környezet lehetőségeit, korlátait stb. 

2.4. Célszerűen használja a digitális, online eszközöket. 

2.5. Az órát a cél(ok)nak megfelelően, logikusan építi fel. 

2.6. A tanulók tevékenységét, a tanulási folyamatot tartja szem előtt. 

2.7. Használja a szociális tanulásban rejlő lehetőségeket. 

2.8. Alkalmazza a differenciálás elvét. 

2.9. Tudatosan törekszik a tanulók motiválására, aktivizálására. 

2.10. Tudatosan tervezi a tanóra céljainak megfelelő stratégiákat, módszereket, taneszközöket. 

2.11. Többféle módszertani megoldásban gondolkodik.

2.12. Terveit az óra eredményessége függvényében felülvizsgálja.