Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


„Új vizeken” járunk – avagy interaktív tábla az Adyban 2. rész

2010.09.15

 Az előző részben Bea és Ági megosztották velünk az interaktív tábla használatuk kezdeti - néha még botladozó - lépéseit. A folytatásban olvashatunk terveikről, aggodalmaikról és kezdeti sikereikről is.

A két véleményt továbbra is a betűk döntésével különböztettük meg.

Útitervek
Nagy meglepetésemre 2009 januárjában megkeresett az igazgatónő és megkért néhány órára jöjjek vissza tanítani, ha meg tudom oldani a kicsi felügyeletét. Sikerült, így 2009 szeptemberétől újra tanítok, igaz csak fizikát. Mialatt otthon voltam a kisfiammal, az iskola további 7 táblát kapott, nagy örömömre az egyik fizikaterembe is került egy aktív tábla, igaz Smart típusú. Az óráim fele ebben a teremben zajlik, így újra lehetőségem nyílt a tábla használatára, és használom is. Persze ehhez meg kellett ismernem a Smart táblát, de a Promethean után ez már könnyen ment.Azt tervezgettem, hogy ha majd egyszer sikerül további aktív táblákat beszerezni, akkor az összes órámat egy aktív táblával felszerelt teremben fogom tartani. Az álom kezdett valóra válni, amikor egy sikeres pályázaton 2006 decemberében 5 újabb aktív tábla érkezett iskolánkba. Nagyon örültem, de sajnos a táblák felszerelése, beállítása nagyon nehézkesen haladt. Mivel babát vártam, ezért nem sok beleszólásom volt abba, hogy hova kerüljenek a táblák, és nem is nagyon akartam beleszólni, hiszen úgy terveztem 3 évig otthon maradok a kicsivel.Az egyik nagy tábla (az elsők között) bekerült egy informatika terembe. Csak annyi volt a szépséghibája az egésznek, hogy a terem ritkán volt üres, informatika teremről lévén szó. Azért találtam néhány alkalmat. Tartottam matematika órákat aktív táblával 7. osztályban, 10. évfolyamon és 12. évfolyamon is.

 A korai szakaszt magamban csak úgy hívtam: a „kettős készülés” korszaka: soha nem lehetett pontosan tudni, vajon a teremben, ahol éppen tanítok, lesz-e tábla, fog-e működni, nem vírusos-e a gép. A kettős készülés úgy nézett ki, hogy csináltam egy óratervet és táblaképet feladatokkal arra az esetre, ha lesz aktív tábla, és volt egy másik koncepcióm arra az esetre, ha mégsem jönne össze a megfelelő technikai háttér. Visszatekintve idő- és energiarabló tevékenység volt, de akkor ez úgy természetesnek hatott, hiszen nem ismertem másik állapotot. Persze folyamatosan zavart, amikor valamit – amit szerettem volna – nem tudtam megmutatni: hiszen hogyan is fénymásoljam a mozgóképeket, az illusztrációkat, hogyan húzgáljuk, mozgassuk az összekevert sorokat, gondolatokat, bekezdéseket papíron; hogyan szólaltassak meg öt különféle módon egy verset? Minderre ott van a tábla, mely ezt lehetővé teszi…

Nem tudom pontosan mikor, de ez a korszak úgy tűnik, mögöttünk van. Több olyan teremben tanítok, ahol az átalakításoknak és a pályázatoknak hála nemcsak aktív tábla van, hanem az egykor mozdíthatatlan, ám mára felszedett padoknak köszönhetően hatalmas hely a drámajátékhoz, szituációs gyakorlatokhoz. Merthogy cselekedni nem csak az aktív táblánál lehet, de erről majd később…

 

 

Amikor a térkép elveszik és az iránytű is megbolondul: szorongások, félelmek, aggodalmak, fóbiák

Mindig az a cél lebegett a szemem előtt, hogy érdekesek legyenek az órák. Valami olyat tudjak mutatni az aktív tábla segítségével, ami megkönnyíti az anyag megértését, ugyanakkor látványos, uram bocsá’ szórakoztató. Mindenképpen látványos órákat akartam, ezért szinte mániákusan kerestem az interneten az ilyen típusú anyagokat. Persze az is a szemem előtt lebegett, hogy ne essek át a ló másik oldalára. Állandó kétségem az volt, hogy vajon a módszertani szempontoknak is megfelel-e majd az anyag. Igyekeztem annak is utánanézni, hogyan szabad és hogyan ne használjuk a táblát.

 

Irodalom és számítógép? Irodalom és digitális oktatás? Irodalom és gép? Irodalom és vonalak, formák, háttér, klónozás, beszúrás, delete? Mi lesz így a művészetből? Felszolgálom majd pendrive-on, és mindenki – mint egy gyorsmenüt – elfogyaszthatja? Lehet beszélgetni a projektorral szemközt (mely ha rossz helyre állok, megakadályozza, hogy lássam az arcokat); lehet merengeni egy gép körül a lét kérdéseiről, egy „steril” táblával a hátam mögött?

Vagy mindez – amit feljebb írtam – csak ideológia? A passzivitás filozófiája? Nehogy ne kelljen valami újba vágnom, kipróbálnom valamit, ami valószínűleg buktatókkal teli, ami még ismeretlen, a hatása (a diákokra) kiszámíthatatlan? Akarok én „új vizeken” járni?

Mindezen nem volt időm töprengeni, szerencsére. (Mert akkor még talán képes lettem volna magam meggyőzni a fenti érvek komolyságáról.) A fordulópont Az ember tragédiája volt. És nem elsősorban az Úr záró, akár biztatónak is értelmezhető szavaira (szabadon: bízz és küzdj) gondolok most, hanem arra az anyagra, melyet az OSZK honlapján (azon belül is: MEK) található képek és illusztrációk segítségével mintegy két óra alatt készítettem el Madách művéhez. Ádám tudata életre kelt, az idézetek mozgathatóak voltak, az illusztrációk szétszedve, preparálva, összekeverve, a szereplőháló előkészítve. Persze az sem mellékes, hogy én is élveztem az órán használandó anyag elkészítését, de ami sokkal fontosabb: a diákok egy órán át beszélgettek a szakadék szimbolikájáról és a bizonytalanság elviselhetőségéről vagy viselhetetlenségéről.

 

Amikor az interneten elkezdtem keresni olyan interaktív tananyagokat, melyek órai használatra is alkalmasak, rá kellett jönnöm, hogy külföldön nagy hagyománya van már ennek. Rendszeresen estem abba a hibába, hogy amikor egy konkrét témakörhöz kezdtem keresgélni a hálón, 15 perc múlva már azon kaptam magam, hogy egész más témához kapcsolódó oldalakon vagyok. Persze mindent szerettem volna megnézni és elmenteni, mondván milyen jó lesz majd, amikor azt az anyagrészt tanítom. Gyorsan teltek az órák, és igaz, hogy ezalatt az idő alatt rengeteg remek anyagra leltem, de a konkrét órához még nem igazán voltak anyagok, ötletek. Ráadásul egy idő után akkora mennyiségű anyag gyűlt össze, hogy abban is rendet kellett tennem, mert egy hónnap múlva már elfelejtettem mit is találtam, és bár megvolt a jó anyag, de nem tudtam újra elővarázsolni a számítógépemről, mert fogalmam sem volt hova is mentettem, rosszabb esetben azt is elfelejtettem, hogy találtam ilyen anyagot. Legtöbbször pedig csak a linket tettem a kedvencek közé, vagy mentettem el egy Word fájlba. Ez a rendbetétel ma is tart, és azt hiszem sosem ér véget.

A közelmúltban egyre másra jelennek meg Magyarországon is az interaktív tananyagok, több könyvkiadó felismerte az ebben rejlő lehetőségeket. Ez nagyon jó. Nekünk tanároknak sokkal könnyebb, ha a mi tananyagunkhoz illeszkedő animációkat, interaktív tananyagokat használhatunk.

 

Az úton lét szépségei: sikerek

Az aktív tábla egyik legfontosabb pozitív „tulajdonsága”, hogy ha velünk van, nem vagyunk egyedül. Sem a tanár, sem a diák. Persze csak abban az esetben igaz a fenti megállapítás, ha előzetesen a megfelelő anyagokat tudtuk a felületére varázsolni (tehát otthon töprengtünk: hogyan is segít majd bennünket és diákot egyaránt a tábla?). Ott tartottam, hogy nem vagyunk egyedül. Ugyanis: a tanárt a legkilátástalanabb helyzetekből (7. óra zsinórban, fáradt osztály, tavaszi szünet előtti utolsó tanítási nap, mindenki szabadon folytathatja) is kimentheti egy megfelelő ponton félbehagyott és befejezésre sarkalló mondat, néhány meghökkentő kép, melyet még tovább lehet alakítani, egy-egy provokatív kifejezés, abszurd sorrendben odapöttyintett bekezdések, netán egy kortárs képvers (melyet csak egész közelről lehet elolvasni, ha a diák odaballag a táblához).

És talán még a mi komfortérzésünknél is fontosabb: ha az aktív táblához megy, hogy ott valamit tegyen/mondjon/gondoljon/rajzoljon, akkor többnyire a diák sincs egyedül. Merthogy azon a táblán, amihez éppen ballag, miközben fejét töri, mit is fog csinálni, már van valami (az üres aktív tábla az önellentmondás, magyarórán: oximoron). A diákot így nem szorongatja az az érzés, hogy most tőle valami egészen újat, valami véglegeset várnak, ami megtöri a tábla nyomasztó fehérségét. Hiszen ott van már a táblán egy félkész ábra, egy szétszedett sor; kifejezések, melynek csak a párját kell megtalálnia; egy előzetes ötletbörze – egy egész osztálynyi koponya működésének eredménye. Ha még így is nehéz, bármikor vissza lehet lapozni (balra nyíl) az előző lépésre, és itt egyébként sincs rossz megoldás (miért is kellene pont az eredeti sorrendet eltalálni?). A diák tehát válogat, húzgál, klónoz, bekarikáz, néha ráébred, hogy közben több jó megoldás is lehet. És ami a legfontosabb: örül, mert a félkész ábráról beugrik a másik fele, a visszalapozás után rájön, hogy valójában ezt ő is tudja, a párok másik felét a közös beszélgetés során megtalálja, az ötletbörze eredményét pedig szinte a sajátjának érzi, és úgy mutatja be.

 

A tábla másik fontos pozitív „tulajdonsága”, hogy olyan tevékenységeket legitimál az osztályteremben tanítási órán, melyek úgy általában (vannak azért kivételek) kevéssé elfogadottak. Ott van például rögtön a súgás. Az aktív tábla használatánál (legalábbis nálam) megengedett, sőt kifejezetten kötelező a súgás. Néhány diák mindig a táblánál (forgómódszer), a többiek hátulról segítenek. A cél: közösen elkészíteni egy adott feladatot, a lehető leghatékonyabban (azaz kreatívan, sokféle megoldást számbavéve, de az időkeretet is betartva). Hogy ez megvalósulhasson – kooperálni kell. Az osztály nem hagyhatja magára azt aki ott áll a táblánál, hiszen akkor elvesznek ötletek, több idő kell hozzá stb. Az osztály tehát súg, segít, ötletel, összetart. A súgáson kívül lehet engedély nélkül felállni, és a táblánál lévőt felváltani, bekiabálni, közbeszólni – a tábla tehát maga a lázadás, mindaz, ami a normálistól eltérőt tesz lehetővé. És lázadni szinte minden kamasz szeret.

Ráadásul a kiabálás, mozgás, vita feszültséglevezető módszerként sem utolsó. A néhány percig fennálló látszólagos káosz egy „beavatott” tanulócsoportnál szinte magától formálódik egy idő után renddé: a feladat kész, mindenki ül a helyén (már kitombolta magát), a többség még a füzetbe is beírta, és majd’ mindenkinek volt egy jó ötlete. Jöhet egy csendesebb 10 perc.

 

 

Folytatás következik...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.