Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


„Új vizeken” járunk – avagy interaktív tábla az Adyban 3. rész

2010.09.22

2. részben már olvashattunk "az úton lét szépségeiről, a kezdeti sikerekről". Ennek folytatásaként a sorozat 3. részében némi ízelítőt kaphatunk az Ady Gimnázium matematika óráiból, majd olvashatunk egy kis önkritikát is.
A két véleményt továbbra is a betűk döntésével különböztettük meg.

Az úton lét szépségei: sikerek

2007 februárjában a Kerületi Pedagógiai Napok keretében egy 20 perces előadás alkalmával bemutathattam, hova jutottam az aktív tábla használatában. Itt találkoztam Schlotter Judittal, Dobóné Tarai Évával és sok olyan kollégával, akik a kerületben szintén nagy lelkesedéssel és nagyon jó ötletekkel színesítik óráikat az aktív tábla segítségével. Tavasszal még videofelvétel is készült 7. és 10. osztályban tartott egy-egy órámról.

Kicsit sajnáltam, hogy elszakadok ettől az inspiráló közegtől a kisfiam születésével, de a Műszaki Kiadó által szervezett országos interaktív tábla konferenciák –melyen az első kivételével mindegyiken részt vettem -- lehetőséget adtak arra, hogy nyomon tudjam követni a fejlődést. Sőt a legutóbbi konferencián már előadást is tartottam az aktív tábla órai használatáról.

 

Álljon itt néhány példa a teljesség igénye nélkül, annak szemléltetésére, mire is gondolok, amikor játékos, látványos, érdekes feladatokról beszélek.

Mindig nagy sikere van a következő játéknak: Tulajdonképpen geometriai transzformációk gyakorlására szolgál. A játék során egy golflabdát kell eljuttatni a zászlóval megjelölt lyukba, de csak a lent felsorolt geometriai transzformációkat alkalmazhatom a labda mozgatására. Természetesen hanghatások is bekapcsolhatók.

Kép

Egy másik feladatban különböző statisztikai alapfogalmakat (átlag, szórás, ..) kell meghatározni, de mindezt látványosan, mint azt a következő kép is mutatja:

 

 

Kép

10. évfolyamon a nagyítás kicsinyítés témakörhöz egy nagyon jó kis feladat, nevezetesen a zöld csúcsokkal megjelölt trapézt kell csúcsok mozgatásával úgy nagyítani , hogy a piros trapéz 1,5-szeresére nagyított képét kapjuk. A kép alján állítható a hasonlóság arányának mértéke, a feladat nehézsége, és arra is lehetőség van, hogy ellenőrizzük a megoldást.

Kép

Többször volt olyan élményem az aktív tábla használata kapcsán, hogy olyan tanuló, aki addig csak unottan nézett maga elé, vagy az ablakon kifelé korábbi órákon, és csak a biztos 2-esre hajtott, lelkesen jelentkezett, hogy ő szeretné a feladatot az aktív táblánál végrehajtani, és láthatóan nagyon élvezte hogy ő is bekapcsolódott az órába. Ezek az élmények ösztönöztek és ösztönöznek ma is arra, hogy tovább bővítsem ismereteimet.

 Az úton lét próbatételei: önkritika

 

 Természetesen aki dolgozik, az hibázni is szokott. Előfordult, hogy rosszul terveztem meg az órát, kicsúsztam az időből, túl sok feladatot terveztem. Azt gondolom ezek a tapasztalatok is kellenek ahhoz, hogy egyre jobb anyagokat tudjunk készíteni, egyre gördülékenyebb, szervezettebb legyen az óra aktív táblával is. A gyerekek pedig meghálálják, ha látják, hogy bár néha vannak csetléseink, botlásaink de igyekszünk minél jobb, látványosabb órákat tartani.

 

 Régebben azt gondoltam: hibázni rossz. Kritika ér, megmosolyognak, elönt a „minek is maradtam fent éjszaka?” érzése. Most azt gondolom: hibázni rossz élmény is (hiszen kritika ér, megmosolyognak stb. lásd feljebb), de nagyon fontos pozitív eseményeket indít el bennem és a diákban egyaránt. Hiszen aki hibázik, az nem tökéletes, az tud tévedni, az tulajdonképpen ember, emberi. Ez a belátás, a közös út ezen állomása nagy megkönnyebbülés mindkét fél számára. A diáknak (főleg a tanulós, maximalista diáknak) azt jelentheti: akkor én is lehetek tökéletlen, én sem vagyok értéktelen, ha 40 pontból „csak” 36-ot érek el a tézében, hiszen a tanárnő is harmadszor nyúl rossz ablakhoz, már megint „végtelen klónoz”, „miért tetszik elmenti a változtatásokat, kezdheti előlről a tanárnő”! A tanárnak is könnyebb mindezek után: a közös sors, a közösen megélt melléfogás szorosabbá és egyben lazábbá teszi a viszonyt. „Hidd el, hogy nem akarom, hogy tökéletes légy.”

Egy titka van: a közös nevetés. „Tanárnő miért fúj mindenki a Bánk bánban zöld lufit?” „Bocs, azok a gondolatbuborékok a belső monológhoz.” És akkor röhög az egész osztály – a tanár is.

 

Folytatás következik...

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.