Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


„Új vizeken” járunk – avagy interaktív tábla az Adyban 4. rész

2010.09.26

 

Elérkeztünk sorozatunk befejező részéhez. A 3. részben némi ízelítőt kaphattunk az Ady Gimnázium matematika óráiból, majd olvashattunk egy kis önkritikát is. A záró fejezetben megtudhatjuk, hogy kulcsra kell-e zárni a termeket szünetben, olvashatunk pár gondolatot az "éjszakázásról" és némi számvetést is az eddig megtett útról...

A két véleményt továbbra is a betűk döntésével különböztettük meg.

Pihenő az úton – a szünetek
A tábla megjelenése a teremben először újabb aggodalmakat szült. Vajon mi történik akkor, ha az aktív tábla, a laptop (mint drága berendezések) és a diákok a szünetben felügyelet nélkül egy térbe kerülnek? Vajon nem lenne-e jobb, ha a diákok kint töltenék a szünetet a folyosón (persze kimehet a tábla is, és bejönnek a diákok, de ennyire még nem aktív).

Rövidesen azonban végérvényesen élüket veszítették a fenti kérdések, merthogy újfent bebizonyosodott: az iskola valóban a 2. otthonunk, sőt olykor az első. És nemcsak nekünk, tanároknak, hanem a diákoknak is. Az osztályterembe helyezett táblával és géppel pontosan úgy bánnak, mintha a sajátjuk lenne (csak éppen nem viszik haza): bekapcsolják, belépnek, működtetik, és élik rajta, vele és általa az életüket. A közös életüket.

Hiszen a számítógép sokszor elválaszt ugyan, de rengetegszer össze is köt. Közös zenék (you tube), közös játékok (az új őrületek: FarmVille, étteremberendezés), tablófotó nézegetés (te milyen hátteret szeretnél), közös felvételi adatlap kitöltés. Így a szünetek nem egyszerűen az uzsonna majszolásával és cigaretta utáni sóvárgással telnek, hanem a gép, az internet egy közös (és nem virtuális) teret teremt, melyben a diákok beszélgetnek. Összehoz és összeköt. Hangulatot teremt.

Arról már nem is szólva, hogy ennek következtében néhány duplaóra szünetében elég csak ülni a teremben és figyelni, az ember rögtön képbe kerül: mit trendi ma hallgatni, ki vezet az étteremversenyben, mit szokás ma „lájkolni” és mi a gizda.

 

 Estére hazaérkezünk?

Legtöbbször miután a gyerekek elaludtak, akkor tudok a számítógép elé ülni és nyugodtan keresgélni, ötletelni. Biztosan állíthatom, hogy nem én vagyok az egyetlen ilyen „megszállott”. Hogy honnan tudom? A legutóbbi interaktív tábla konferencián az egyik gyakorlaton egy kedves kolléganővel egymás mellé keveredtünk, és teljesen azonos problémákról számolt be. Ő is csak azután tud ezzel foglalkozni, miután a család „elcsendesedett”. Persze másnap fáradtan indul a nap, mert nehéz abbahagyni a keresgélést, próbálgatást, és mire észbekapunk, a fél éjszaka már eltelt.

 

A fiam csak „varázstollas” programnak hívja, és boldogan mutogatja, hogyan készít rajta „diaképeket” az új dinós rajzfilmjéhez. Nagyít, kifest, tologat, szerkeszt. Én örülök, hogy nem lövöldözős játékot játszik. Egyébként kb. két óra alatt tanulta meg, amit én az eddigi másfél év használata során.

 

Az aktív táblás órára persze készülni kell. Mint minden más órára is. Hogy többet? Azt nem mondanám. Inkább máshogy. Az aktív tábla egy olyan eszköz, mely más módszereket (is) igényel, mint az általam korábban alkalmazottak volna. Aktív táblásan kell gondolkodni, amikor aktív táblás órára készülök. És nem szabad mindig a már kitaposott úton járni, a bevett feladatokat ismételgetni. Tehát kihívás, mindig újítani kell. Időigényes. De ha elkészült, akkor támasz és menedék (ld. korábban), bármelyik részlete önálló életet is tud élni, klónozunk egy oldalt, egy új ötletet hozzávegyítünk és máris kész az új teremtmény (értsd feladat). Belenyúlunk, szétszedjük, átvariáljuk, kiszínezzük. Akár egy jó sminkes. És akkor ugyanaz az arc is képes mindig újat mutatni. Ilyen a tábla.

 

Az eddig megtett út tapasztalai – gyors számvetés

A mai gyerekek születésüktől hozzászoknak a gyors, látványos képi világhoz, csak nézzünk bele egy-egy mesecsatorna műsoraiba. Ehhez képest nagyon unalmas lehet egy tanári előadás pl. valamilyen elvont absztrakt matematikai fogalomról. Az aktív tábla egy kiváló eszköz arra, hogy látványos interaktív eszközökkel színesebbé, tegyük az órát, ezáltal felkeltsük a tanulók érdeklődését az adott tananyag, illetve az adott tantárgy iránt.

 

Jóval fentebb azt írtam: „cselekedni nem csak az aktív táblánál lehet, de erről majd később….”Most van az a később, mikor ezt megpróbálnám megmagyarázni.

Ha röviden kellene összegeznem, mit tanultam meg az aktív tábla használata során az elmúlt másfél évben, akkor két gondolat köré rendezném a tapasztalataimat.

Egy: az aktív táblára nem anyagokat, hanem módszereket teszünk fel. Ha kitaláltam egy a gondolkodást elősegítő módszert (szétszedés, illusztráció, puzzle, töredék, rendezés stb.), akkor azt bármilyen anyaggal feltölthetem, bármilyen anyagot rápakolhatok (a Tartuffe-től Radnótiig). Ha tehát újítani akarok, akkor módszerben kell újat hoznom.

Kettő: a mérték. Az aktív tábla egy eszköz a sok közül, mely azt hivatott szolgálni, hogy gondolkodó, kritikus, érett emberek hagyják el 18-19 évesen iskolánk kapuit. Nem az egyedüli üdvözítő, nem kizárólagos, nem jobb vagy rosszabb, mint a többi eszköz, hanem más. Mássága táplálja a sokféleséget a tanítási órán, ezáltal növeli a változatosságot, segít megtörni a monotóniát, lehetőség valami másra, mint a felolvasás, hagyományos beszélgetés, vita stb. Amikor megkérdezem a diákjaimat, hogy mire emlékeznek az órákból, akkor néhányan mindig említik az aktív tábla nyújtotta feladatokat, de mindig vannak olyanok is, akik például a mindenféle eszköz nélkül kivitelezhető drámajátékot szeretik a legjobban. És ilyenkor bizonyosodik be, hogy a hagyomány(os)nak és az újnak egyaránt helye van a magyarórán, mert az új, a technika által kivitelezhető csak a hagyományos(abb), a más háttere előtt hordozhatja magában a változatosságot, színesítheti az órát.

 

Baracsi Beáta reál - Proksza Ágnes humán